Ungváry Zsolt nyílt levele Sólyomnak
2007-12-13. 20:52

"Elnök Úr, ezek után Ön soha-soha ne merjen a diszkrimináció ellen vagy az egyenlő elbírálás mellett felszólalni. Ha pedig ezen viselkedését nem elvi meggyőződése, hanem valamiféle megfelelnivágyás vagy félelem motiválja, akkor kénytelen lennék egyetérteni – bár sosem hittem volna, hogy ilyesmi előfordulhat – Gerő Andrással, aki Önt beszari alaknak nevezte."


Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

Milyen alapon gondolja azt, hogy én, Ungváry Zsolt, budapesti lakos, másodrendű állampolgár vagyok? Tizennyolc éve fizetek adót, társadalombiztosítási- és nyugdíjjárulékot. Bűncselekményt soha nem követtem el. Katonaviselt vagyok. (1987-88-ban Lenti helyőrségben egy évet áldoztam az életemből a hazának.) Tíz évig tanítottam középiskolában (a nemzet napszámosa); három gyermeket nevelek (ők fogják eltartani a leendő nyugdíjasokat, s hat-tizenkét év múlva ők is választópolgárok lesznek; ha lesz még ilyesminek értelme akkoriban). 22 könyvem, 42 novellám, mintegy 600 cikkem jelent meg, 52 jegyzetemet felolvasták a Magyar Rádióban. Ükszülőkig felmenően minden ősöm Magyarországon élt (90 %-uk a mai Magyarországon), s mivel mindnek magyar neve van, vélhetően többszáz évre visszamenőleg is itt éltek és dolgoztak. Édesapámat politikai nézetei (néhány megírt és szűk körben terjesztett írása) miatt börtönbüntetésre ítélték 1964-ben. Nagyapámtól elvették a kis fűszerüzletét, amelyet évtizedek szorgalmas munkájával összehozott. Felmenőim harcoltak a két világháborúban, vélhetőleg ’48-ban is, bár azt nem őrizte meg a családi emlékezet.

Köztársasági elnök úr, egy demokráciában miként fordulhat elő az, hogy Ön engem másodrendű állampolgárnak tartson? Őszi parlamenti beszédében ugyanis sajnálkozott a MIÉP 1998-as választási sikerén, ezzel én mint akkori MIÉP-szavazó az Ön szemében megvetett, értéktelen ember vagyok. (Pedig, ha jól tudom, alkotmányunk – amelyre Ön olyan szívesen hivatkozik – garantálja az egyenlő választójogot. Vagyis az én szavazatom pontosan annyit ér, mint az Öné.) Most pedig nem fogadta Vona Gábort, a Jobbik elnökét, aki engem mint potenciális Jobbik-szavazót a hazai politikai életben képvisel. Ön – demokratához méltatlan módon – az én nézeteimet (és sok ezer társamét) képviselő politikust hátrányosan megkülönbözteti.

Elnök Úr, ezek után Ön soha-soha ne merjen a diszkrimináció ellen vagy az egyenlő elbírálás mellett felszólalni. Ha pedig ezen viselkedését nem elvi meggyőződése, hanem valamiféle megfelelnivágyás vagy félelem motiválja, akkor kénytelen lennék egyetérteni – bár sosem hittem volna, hogy ilyesmi előfordulhat – Gerő Andrással, aki Önt beszari alaknak nevezte.

Állampolgári tisztelettel:

Ungváry Zsolt