Szentmihályi Szabó Péter

Tízmillió fasiszta

 

 


Utoljára Rákosi Má­tyás panaszkodott ar­ra Moszkvában, hogy tízmillió fasisztát kell megreguláznia. Most Görcsöny (Baxter) Ferenc állt ki a kamerák elé egész kormá­nyával ugyanebben a sajnálatos ügyben. Persze azóta eltelt (nem túl) jó fél évszázad, Kádár már csínján bánt az ilyen kijelenté­sekkel, nem is kellett szibériai száműzetés­ben meghalnia, mint Rákosinak. Vajon Görcsöny hová fog elvonulni, hogy emlékira­tait megírja, ha már fizetett blog- és beszéd­írói mind elhagyják? Tud-e egyáltalán írni-olvasni, vagy diktálnia kell?

Persze a tízmillió fasiszta - hála a refor­moknak - erős fogyásnak indult, bár a bete­lepülők egyelőre mérséklik a fogyást. Ezzel együtt a kormány tragikomikus csoportké­pe a fasizmus ellen inkább azok jogos félel­mét erősíthette, hogy Rákosi elvtársnak és csapatának sürgősen távoznia kell, mielőtt kitör a népharag. Mert hiába sír a kórus TGM-től Popper Péterig Weimarról, ez már senkit sem hat meg, ugyanis a valódi prob­léma nem a zsidókkal, cigányokkal, mele­gekkel van, hanem Görcsöny rablóbandájá­val. Bele lehet kötni mindenbe, a turulba, az Árpás-sávos zászlóba, a Szent Koronába, fel lehet szólítani elhatárolódásra az egész or­szágot, az egész világot, de még Tom Lantos és Imre Kertész, sőt George Soros összes ha­talma és befolyása sem elég arra, hogy a té­nyekkel szembeszálljon, mert ugye, „elvtár­sak, a tények makacs dolgok".

A jobboldallal nem rokonszenvező HVG hetilap felkérésére a Medián felmérést ké­szített a radikális jobboldal megítéléséről (Ki mint fél, úgy ítél, HVG, 2007. szeptember 1.). Utoljára 1996 áprilisában kérdezték meg az embereket, akkor a megkérdezettek 70 szá­zaléka nyilatkozott úgy, hogy a nyilas, anti­szemita nézeteket valló szélsőséges csopor­tok veszélyt jelentenek a társadalomra. Most, 2007. augusztusában 55 százalék val­lotta ugyanezt, bár az elemzők nem igazán értik, mi a magyarázata e csökkenésnek. A magam részéről azt hiszem, újabb tíz év múlva még jelentősebb lesz a visszaesés, a megélhetési antifasiszták legnagyobb bána­tára, mert az antifasizmust felváltották „korszerűbb" népriogatási módszerek, a ter­rorizmus és fundamentalizmus plusz madár- influenza, guargumi, klímaváltozás együtte­se jóval hatásosabb. Görcsönyék néhány brosúra olvasásával elmaradtak. A Magyar Gárda körüli mediális katyvaszkeverést szí­nezi a kormánypárti hörgő uszítás a Fidesz ellen, határolódjon el, szűnjön meg, és ugyanez a dörgedelem illeti a keresztény egyházakat is. Az említett Medián-felmérés­ből a HVG újságírója szerint az olvasható ki, hogy ...a kormánypárti szavazók az ellen­zéket, az ellenzéki szavazók a kormányt tart­ják elsősorban felelősnek a gárda létrejötté­ért, ám a relatív többség (46 százalék) szerint annak működéséből egyik oldalnak sem származik haszna."

Én ehhez a relatív többséghez tartozom, bár engem még soha nem kérdeztek meg ilyen felmérések során. A magyar szellemi és fizikai önvédelemből és hagyományőrzésből egész Magyarország fog hasznot húzni. Ez nem pénzben mérhető haszon, ezért nem tud mit kezdeni a balliberális tolvajbanda ezzel a mozgalommal. Nem piac- és verseny­képes, nincs mögötte és főleg benne pénz, te­hát fasiszta, antiszemita, irredenta, antide­mokratikus, köztársaságellenes, burzsuj, plebejus, vagy TGM szerint simán hülye.

A felszínen folyó vita a fasizmusról figye­lemelterelés, ahogyan Rákosi idejében is az volt. Kádár korában az imperializmus volt a főmumus, a mai antifasiszták akkor habzó szájjal szidták Amerikát és csatlósát, Izraelt, az arab országok pedig nem terroristák vol­tak, hanem barátaink, akár a kubaiak. Most a kommunista Kuba száműzötteit fogadjuk be az amerikai börtönszigetről, Guantáná­móból. Amerika rejtélyes okból nem vállalja őket, mi igen. Nyilván érkeznek még többen is, nem baj. Ismerjük az ide vonatkozó, ked­venc passzust Szent István Intelmeiből. Olyan ez, mint az indonéziai vagy vietnami segély, az iraki, afganisztáni, koszovói je­lenlét". Sokba kerül, de megéri. Gör­csönyéknek bizonyosan. A washingtoni ma­gyar nagykövet, Simonyi is hazatér, jól vé­giggitározta ciklusát, most üzletember lesz. Utóda Somogyi Ferenc, kipróbált elvtárs. Remélem, első útja Tom Lantoshoz vezet, és kieszközli, hogy senki se kapjon amerikai ví­zumot a tízmillió fasiszta országából. Kivéve Görcsönyt, Göncz Árpádot, Kingát, Mécs Imrét és a többieket. Ők rendes emberek. Elférnek az amerikai követségen, ha az or­das eszmék megint elharapóznak. •