önmagában az információ visszatartó erő, ezt igazolták vissza a rendőrség vezetői, a titkosszolgálatok vezetői, tehát beszélni kell róla, azért kell politikusnak beszélni, mert kifejezetten a politikai rend megzavarására irányuló kísérlet volt

Néhány polgári gondolat a miniszterelnöki interjú nyomán

2006. március 28.

A magyar titkosszolgálat szerint 3 ismert szlovák alvilági figura bombamrényletet szervez a hétvégi pártrendezvényeken. A főkapitány több rendőrt vezényel a fővárosba. - Az ESTE vendége Gyurcsány Ferenc miniszterelnök

GY: önmagában az információ visszatartó erő, ezt igazolták vissza a rendőrség vezetői, a titkosszolgálatok vezetői, tehát beszélni kell róla, azért kell politikusnak beszélni, mert kifejezetten a politikai rend megzavarására irányuló kísérlet volt

(Mégis TUDATOS ÉS SZÁNDÉKOS AZ IJESZTEGETÉS? Nem baj, 2-án ott leszünk!)

Gy: olyan bűnözői csoporttal állunk szemben, akik, hogy mondjam, megbízásból, pénzért, másért ilyen bűncselekményeket elkövetnek, közülük van, aki ismert. A megbízó személyére vonatkozóan, vagy a megbízás részleteire vonatkozóan nem áll annál több adat a rendelkezésünkre, mint ami elmondásra került, azaz, hogy fogalmunk sincsen.

(kérdés csak az, hogy KIKNEK a megbízására)

GY: az Andrássy úton százezres tömeg lesz, azért mondom, hogy százezres, mert a nagyságrendet akarom érzékeltetni. Budapest lakosságának jelentős képviselete ott lesz és vidékről nagyon-nagyon sokan fognak jönni.

(Vajon hány MSZP-s buszt vetnek be?)

GY: azt gondolom, hogy ahogyan mi gondolkodunk a világról, szocialisták, az sokkal közelebb van ám a mai huszonévesek világához, az a miniszterelnök, amelyik laptopot, számítógépet használ, (DE MIRE! Arra már az óvodások is használják!) az a miniszterelnök, amelyik azt mondja, hogy szerintem nem jó az, ha azt mondja valaki, hogy, aki technozenét hallgat vagy, ha szingli életmódot folytat az lehet, hogy nem is rendes magyar ember, (ILYET SENKI SEM MONDOTT!) azaz a szabadságnak és a hagyományőrzésnek a szocialistáknál van valami izgalmas elegye, és furcsa módon a konzervatív párt az, amelyik egyébként képviselt programjában azt hiszem, hogy inkább eltántorítaná magától a fiatalokat. (Nocsak, ki küldte őket KÜLFÖLDRE?)

GY: én távol tartom magamat rögtönzésektől, (PECH, én olvastam, hogy ezzel „színesítik és teszik izgalmassá” a kampányt) én távol tartom magamat egyoldalú kijelentésektől, amit én mondok és képviselek az ennek a pártnak a közös politikája.

GY: amit én képviselek, az kulcskérdésekben alapvetően eltér attól, amit legfőbb riválisunk nem személyében, hanem politikájában képvisel. (Mik lennének a KULCSKÉRDÉSEK?)

GY: A kampányt nemcsak úgy lehet nézni, hogy ez egy nagyon csúnya dolog, a kampány az a lehetőség, hogy összességében százezrekkel lehet személyesen találkozni, (Vajon HOL találkozott Ferenc csak úgy spontán százezrekkel? Azt hozták volna a médiák – de jól hangzik.) csak egy találkozón tegnap Nagykanizsán, vagy előtte Debrecenben tíz-tízezer ember, elmondani az embereknek, hogy tudom, hogy mi jó az országnak, és tudom, hogy ebben az ügyben nekem van igazam, (Ez elég EGYOLDALÚ, ÉN-központú KOMMUNIKÁCIÓ!) gyerünk, támogassatok! (Itt „IGEN MSZP” TÁBLAEMELÉS – persze spontán!!)

GY: hát világos, hogy járjuk az országot, csináljuk. (De MIT, HOGYAN és kinek a kárára?) Ez nem olyan, mint egy varázsló kalap és, ha úgy látom, hogy a közönség nem elégedett, akkor előhúzok majd még egy nyulat a kalapomból.

GY: Nekem van egy látásmódom erről az országról, lehet ezt vitatni, lehet ezzel egyetérteni és nem, a kampány arról szól, hogy sokfajta eszközzel, sokfajta irányban megyek, mondom, képviselem, megpróbálom elhitetni az emberekkel, hogy amit csinálunk az külön-külön és együtt az ország túlnyomó többségének, mind a 10 milliónak jó. (Tényleg ezt szeretné ELHITETNI –ugyanis nem így van! Hogy az emberek meg mit gondolnak, az SMAFU! Mint ahogy azt egy nyugdíjasnak foghegyről válaszolta: „a nyugdíjasok nagyon jól élnek – nekem ezt mondták” – és továbbment)

GY: hogy hogyan állunk anyagiakkal, fontos kérdés, ezen kívül van még egy sor kérdés, el tudjuk-e fogadni egymást szeretettel olyannak, amilyenek vagyunk. (Gondolom főleg Őt, úgy, amilyen) Tudunk-e kellő szabadságot biztosítani egymásnak, („Orbán fogja be a száját”) ugyanakkor mégis figyelni egymásra. (Igen, hogy melyik szavát lehetne jól kiforgatni!) Magyarországon ezt a fajta toleráns tradicionalizmust mégis nyitottságot (ezt nem is tudom értelmezni) ezt mi képviseljük. Én nem vagyok népnevelő, ez egy hatalmas nagy különbség a két oldal között, hogy én nem mondom meg az embereknek most már sokadszor a jobboldallal szemben, hogy hogyan kell élni, (Bocs, akkor az előbb miről beszélt? ) milyen családmodellel, milyen zenét hallgatva, ha azt hiszi, hogy ez nem fontos, akkor azt gondolom, hogy ebben talán nem lenne igaza. Ez egy gyötrelmesen fontos különbség. (Inkább gyötrelmes és szánalmas)

Riporter: Nem hiszem azt, hogy nem fontos, azt gondolom, hogy a másik oldal több hangon szól és többfelé szól. Orbán Viktor nem szokta megmondani, hogy kell élni, de szeretném, ha megmagyarázná nekem, hogy amikor ő arról beszél, hogy szolidaritás meg egymás szeretete és tisztelete az miben különbözik attól, amit ön most mondott?

GY: Abban, hogy ő mondja, én meg teszem (MIT?) az, aki szolidáris a nyugdíjasokkal, akkor beszéljük meg, aki szolidáris a nyugdíjasokkal, azokkal a nyugdíjasokkal, ahol mondjuk a nyugdíjban a különbség nemcsak azon múlik, hogy ki, mennyit dolgozott és mennyit keresett, hanem elsősorban azon, hogy mikor ment nyugdíjba. Ha valaki 2000-ben ment nyugdíjba, akkor az akár 20 ezer Ft-tal több nyugdíjat kap, mint, aki 95-ben ugyanannyi szolgálati idő után, az a szolidáris nyugdíjrendszer, amely ezt ki akarja igazítani. Szolidáris tehát az a politika, amely differenciált nyugdíjemelést mond. Ki mond differenciált nyudíjemelést? Én. (98-ban OV ugyanezt tette, megkövezte érte az MSZP-SZDSZ) Nézze, beszélni könnyű, cselekedni, az az igazi politikai tett, (EZ IGAZ) én meg cselekszem (ez sajnos NEM!).

R.: Szeretném, ha ön mindenképpen reagálna, ez pedig az, hogy a számomra igazán nagyon nehezen követhető Legfőbb Ügyészség, most éppen azt találta ki, ha jól értem, hogy korábbi döntéseit részben vagy egészben, nem tudom követni, megváltoztatva, az ön egyik volt cége ellen mégis csak polgári peres eljárást indít. Kívánja ezt kommentálni?

- Gy.F.: Nem az a kérdés, hogy kívánom-e, nekem kell kommentálnom, az a dolgom természetesen. De, ha önnek nehezen követhető, akkor nekem mindjárt még nehezebb, mert ráadásul én ugyanennek az ügyészségnek 2004-ből ugyanezekben az ügyekben ismerem írásos állásfoglalását, ahol kereken perec, vagy hogyan kell ezt mondani, kerek perec azt mondják, hogy nem történt semmi olyan, ami indokolná bármilyenfajta lépésnek a megtételét. Most mást mond, de nyilván majd, ha leírják, mert még nem láttam én sem írásban semmit, majd, ha leírják, jönnek a jogászok és összehasonlítják és majd gondolom, hogy vitatkozni fognak ezen. (FIZETÉSEMELÉSÉRT MIÉRT NE?)

R. mi történik önnel, ha veszít? Akkor politikus marad? Szorgalmasan be fog járni a parlamentbe és, mint az ellenzék egyik vezetője, vagy vezetője, vagy egyik képviselője követi a politikát?

Gy.F.: Hát egy az, hogy nyerünk, (Biztos? második, hogy egy demokratikus politikus számára nem ott dől el az élet, hogy éppen kormányoz vagy ellenzékben van, hála Istennek ez egy nagy előnye a demokratikus rendszernek és a harmadik Magyar Köztársaságnak. Hogy a politikusok hatalma időben is véges és terjedelmében is. Hát ez egy nagy különbség többek között a két oldal felfogásában, hogy mi ezt természetesnek tekintjük, azaz, aki ellenzékben van, annak kutya kötelessége épp annyit a parlamentben lenni, dolgozni, alternatívát nyújtani, saját oldalát szervezni, (IGEN, ezt Orbán Viktor remekül teszi, és nemcsak a „saját oldalára” gondolva!) mint, aki kormányon van, És természetesen, ha mi ellenzékbe kerülnénk, azt gondolom, hogy majd nagyon soká lesz ilyen, (2006. áprilisában) de bármikor is kerülünk ellenzékbe, akkor politikus maradok és az ellenzék egyik meghatározó vezetője kívánok lenni.

GY: és igenis biztatom azokat, akik liberálisok, vagy szabadelvű konzervatívok, akiknek az MDF a képviselője, hogy gyerünk szavazzanak rájuk, (Milyen „ÖNZETLEN”!! Jól jönne a „rivális” ilyetén való gyengítése) fontosak ezek a színek, értékek, meggyőződések a magyar parlamentarizmusban. És én azt mondom, hogy azt mutattuk mi meg együtt az SZDSZ-szel, hogy tudtunk ráadásul jól tudtunk koalícióban kormányozni. (Sajnos LÁTHATTUK! - balhék árán)

R: egyedül tudnak győzni?

Gy: Tudunk. (Nocsak, olyan jól dolgoznak a „bonyolult spekulációkkal foglalkozó felelősök”?

- R.: Jó, ha nem tesz hozzá semmit, akkor menjünk tovább. Miből gondolja, hogy szervezettségben tudnak olyan jók lenni, mint a FIDESZ? Amelyik nagyon-nagyon sokat fejlődött, az embernek ez az érzése, az elmúlt négy évben, szervezettségben is, meg abban is, hogy a vélt vagy tényleges híveit szavazásra buzdítsa, esetleg mindenféle törvényes módszerrel arra ösztönözze, hogy elmenjenek szavazni.

GY: Őszintén mondom önnek nekem egyáltalán semmi értelemben nincsen FIDESZ-fóbiám, (Tévedni emberi dolog!) tehát én a FIDESZ-hez képest nem kívánom megfogalmazni azt, hogy mi milyen jók vagyunk.

R.: Hát én csak a két nagy oldalt próbáltam összehasonlítani.

GY: Én azt mondom, hogy hogyan gondolja a FIDESZ, hogy olyan jó tud lenni, mint a Magyar Szocialista Párt én azt mondom, hogy szorítok nekik, hogy tudjanak legalább olyan jók lenni, mint mi mozgósításban, (bi-bi-biíí, nekünk több BUSZUNK van, meg KAMIONUNK is!) de nem a mozgósítás, ami összességében eldöntené ezt a kérdést, ez egy nagy tévedés, hanem az, hogy kit támogatnak összességében többen, és ma azt gondolom, hogy az a politika, amit mi képviselünk, az a hitelesség és megbízhatóság, (MIRŐL beszél?) amit szereztünk összességében az elmúlt években (NO az LEGYEN ELÉG!) az elegendő arra, hogy bennünket, a bármilyen részvételnél többen támogassanak és nincsen ilyenfajta problémánk.

GY: olyan forgatókönyv van, hogy listán győzünk és van SZDSZ.

GY: nekem nem az a dolgom, hogy bonyolult spekulációkkal töltsem az időmet, van, aki ezt megteszi, van ilyen felelőse, én a Magyar Szocialista Párt miniszterelnöke vagyok, (Én balga meg azt hittem, hogy Ferenc Magyarország miniszterelnöke!!) az a dolgom, hogy az országnak nyugdíj, családtámogatásban, lakástámogatásban világos, alternatívát mutassak, mit lehet csinálni, miért érdemes azt az utat követni, amit én ajánlok nekik és azt látom, hogy ezt az ország érti. (Hogyhogy nem hallotta meg a visszajelzéseket?) Van egy olyan kormány és megmutattuk ezt az elmúlt másfél évben, amelynek nemcsak programja van, hanem kellő bátorsága egy igazságosabb világot teremteni és közben normálisnak maradni emberként, tudni mosolyogni, nem fenyegetni a másikat (Ezt betarthatná) és nem játszani azt, mert nem ragáltam arra, amit ön mondott, amit én gyűlölök, és őszintén szólva mindig csodálkozom, hogy önök ezt ilyen természetesnek tekintik, azt mondja, hogy van egy szereposztás a másik oldalon, ki ezt mondja, ki meg azt mondja, de kérem, ez a mosópor eladása, ilyen nincs, ez nem tisztességes a választókkal. Tartok valakit, aki keményen odamond, meg tartok valakit, aki meg simogatja a választókat. Tartok valakit, aki liberálisan beszél, tartok valakit, aki a nagyvárosiakhoz, meg tartok, aki a falusiakhoz. De mi lesz a politikája? Mit fognak csinálni? Az nem működik, hogy mondok hideget és meleget, hogy se hús, se hal, vagy mind a kettő, és majd a végén, miután mindenkinek azt mondta, amit hallani akart, mert mindenkihez van egy hozzászóló emberem, majd jön a nagy vezér és eldönti, hogy de ez a politikám. Ez nincs rendben. (Ez csúsztatás, de ha így is lenne, ez EGYOLDALÚ, ÉN-központú KOMMUNIKÁCIÓ, a „bonyolult spekulációkkal foglalkozó felelősök” tevékenysége mennyivel jobb?)

R.: De ez azt jelzi, hogy szélesebb spektrumból remélnek szavazatokat szerezni például önök.

Gy: De ez nem szavazatvásárlás, ez nem az...(Ez egy igazi FRAJDI ELSZÓLÁS- méghogy nem, MIAZ HOGY, NAGYON IS!)

R.: Támogatást szerezni, megnyerni őket.

Gy: De nincs ilyen, nincs ilyen. Nem mosópor. Lehet hallgatni technozenét vagy nem, lehet adni körmöst vagy nem, ez a politikánk vagy nem ez a politikánk, kérem szépen nem lehet tartani azért politikusokat, hogy akik rendpárti politikát akarnak azok ezt hallják meg, de odakacsintok, hogy egyébként nem ezt akarom ám, csak meg akarom szerezni a támogatásotokat, (Ez az MSZP-re bizonyítottan igaz) nem azért csinálok politikát, hogy legyen hozzá valamilyenfajta támogatásom, nem a többséget keresem, nem a többséghez keresek egy politikát, hanem a politikához keresek támogatókat. („Mindenki magából indul ki”.)

Gy: Én azt szeretném, hogy ebben fogalmazzunk egyértelműen. A Magyar Szocialista Pártnak a legtöbb nagy kérdésben nagyon világos a politikája és nem az történik, hogy a Gyurcsány mást mond, mint a Hiller, a Hiller mást, mint a Lendvai, a Lendvai mást, mint a Kiss Péter azért, hogy szélesítjük a választókat. Tudniillik ez a magatartás, ez az utóbbi, ez a többséghez keresi a politikát. Ez egy, azt gondolom, nem megbízható politika. Én meg azt mondom, tudnod kell, hogy mit ajánlsz az országnak, ez a vezetésnek a dolga, (Már megint, AJÁNLATOT TENNI, EZ A VEZETÉSNEK A DOLGA!) és vállalod annak a következményét, hogy ehhez kapsz-e többséget vagy nem. Ez a határozott, elvszerű, demokratikus államférfiakhoz méltó magatartás, nem pedig a cikk-cakkoknak a politikája. Lényeges és érdemi különbség. (TÉNYLEG, de NEM ÍGY!)

Gy: Hála istennek mindenki volt már kormányon, ma nem lehet azt eljátszani, hogy én jövök frissen, szűzen, aki még nem mutattam meg magamat a hatalomban és majd én megígérem.

R: Hát változhatnak a benyomásaim, az ötleteim, a felkészültségem, stb.

Gy: Nézze, ez annyira átlátszó, hogy másként látom a viágot a Limusin hátsó üléséről, mikor miniszterelnök voltam, meg most, mert, akit pedig ez a veszély fenyget, hogy másként látja a világot, attól meg óvjon meg minket a jóisten, mert tudniillik nem olyan emberek kellenek, akik aszerint válogatják a véleményüket, hogy éppen miniszterelnökök, vagy miniszterek-e vagy sem. (kiegészítve: – diktatúrában, vagy demokráciában – FERENCTŐL AZ „ÉG ÓVJON”!) Azaz mindenkinek volt lehetősége küzdeni, én úgy látom, hogy nemcsak, hogy küzdöttünk, hanem, ha - most nem megyünk bele -, néznénk bűnügyi statisztikákat, akkor azt látnánk, hogy a küzdelemnek volt némi sikere is az elmúlt időszakban. (Hogy a példánál maradjunk, több lett a „fehérgalléros bűnöző”, és Ferenc lehet a precedens)

R: Ebben a stúdióban minden nap zajlanak választási viták, amelyeket ön bizonyára nem néz, mert bizonyára egyéb dolga van, de itt az egyik este előkerült egy fogalom, és ez az utolsó kérdés, amit meg akarok öntől kérdezni, mit szól, hogy gazdasági patriotizmus? Sokaknak tetszik.

Gy: Nekem is, sőt nemcsak tetszik, hanem én gyakorlom. Ráadásul sikeresen is gyakoroljuk, mert ma már Európában nagyon sokan fogadják el Brüsszelig bezárólag, hogy a nemzeti kormányoknak dolga a nemzeti ipar, a nemzeti gazdaság támogatása, segítése és nem kell ebben az ügyben pápábbnak lenni a pápánál, én magam azt gondolom, hogy például az Új Magyarország-program fejlesztési része akkor lesz igazi nagy dolog, ha nem egyszerűen elköltjük a pénzt, (Tehát eddig tényleg ez történt! Elszólás 2.) hanem ennek az örvén, mint Spanyolországban, mint Portugáliában létrejön egy erős nemzeti ipar, egy erős nemzeti gazdaság. Ezt tesszük, és ilyen fejlesztési programja ma csak egy pártnak van, ki fogja találni, hogy melyik pártról beszélek, az MSZP-ről. (Ez ismét csúsztatás, az MSZP által „lenyúlt” és a kampány során átkeresztelt Nemzeti Fejlesztési Terv Magyarország négypárti konszenzussal létrehozott fejlesztési programja.