Népszabadság . Fábri Péter . 2006. szeptember 25.

 

Ti vagytok az én problémám, honfitársaim, akik most teljes erkölcsi felháborodással kéritek ki magatoknak, hogy egy politikus - tizenhat év óta elsőként - bevallotta, hogy hazudott.

 

 Ti ugyanis nem szoktátok bevallani. Nemcsak az igazságot, de az adót sem szeretitek bevallani. Pontosabban az adóalapot. Márpedig mi más volna az adóalap, mint az igazság egy fajtája? De ti elfogadjátok, ha azt mondják nektek, hogy csak számla nélkül kapjátok meg, ami jár, és elfogadjátok a szerelőtől, ha azt mondja, számla nélkül olcsóbb lesz.

 Hogy ilyenkor a szerelő becsapja az alkalmazóját, és ti a szerelővel együtt az adóhatóságot, ez valahogy nem szokott erkölcsi felháborodást okozni a lelketekben. Nem mentek tőle az utcára.

Mit szerelő? A jó nevű világcég rendezvényének szervezője, aki számla nélkül fizeti ki a díszkivilágítást. A polgár­mester­jelölt és egész kampánycsapata, mert számla nélkül fizet a kampány­rendezvény szervezőjének.

 

 Ti vagytok az én problémám, mert ti akkor mentek az utcára, amikor valaki véget akar vetni ezeknek a mindennapi hazugságoknak. És saját magán kezdi.

 

 Ti vagytok az én problémám, mert az egészségügyi járulékot sem szeretitek befizetni. Zenész barátom büszkélkedik vele. Elmagyarázza, hogyan lehet ezt törvényesen csinálni. Nemcsak a szégyentől, de a felháborodástól is ég az arcom. Ugyanis az illető rendszeresen igénybe veszi azt az egészségügyi szolgáltatást, amelyért évek óta nem fizet be a közösbe egy fillért sem. Én pedig, aki vigyázok az egészségemre, és például nem dohányzom, mint ő, viszont sportolok, mint ő nem, én befizetem. Ezek szerint helyette is.

 Barátom tőlem lop, engem károsít meg. Vajon a Kossuth téri tüntetők közül hányan fizetik be korrektül az egészségügyi járulékukat? De azért ingyenes egészségügy, az ugye, legyen?

 

 Ti vagytok az én problémám, mert büszkén töltitek le ingyen a jogvédett zenét az internetről a számítógépetekre, amelyen persze jogtalanul másolt programok futnak. És úgy érzitek, rendes, becsületes polgárok vagytok. És baleknek néztek engem, mert az én gépemen nem fut illegális program, és pénzért veszem a CD-ket. Elhitetitek magatokkal, hogy a lopás nem lopás, pedig az. És a szellemi tulajdon ellopása (amely, jobb, ha tudjátok, köztörvényes bűncselekmény) a tárgyi tulajdon ellopásának előszobája. Ez teremti meg azt a közeget, azt a hangulatot, amelyben egyre többen érzik úgy: ezt is szabad. Ez még nem bűn. Menjünk egy kicsit arrébb, ez sem bűn. Ez sem. És így megy ez, mások autójának

 felborogatásáig és felgyújtásáig.

 

 Apropó, autók. Autótulajdonosként a közös térből lopjátok el azt is, ami nem jár nektek. Olvasom a Népszabadságban a bölcs esztéta ragyogó cikkét a politikai válságról. És nem tudom elfelejteni, hogy nemrég az orrom előtt szállt ki a kerékpárúton parkoló kocsijából. Ő ezt nem tekintette bűnnek. Amikor megkérdeztem, miért csinálja, azt mondta, nem tudott máshol megállni. Én abban a kerületben lakom. Nem könnyű parkolót találni, de azért mindig sikerült. Ez a nagyon okos és sok szempontból tiszteletre méltó ember például nem gondolja, hogy minden téren tisztelnie kéne mások jogait. Ugyanis a kerékpárosnak is van olyanja, amit a KRESZ-ben úgy neveznek: útjog.

 

 Ti vagytok az én problémám. Például a tulajdonostársaim a házban, ahol élek. Csupa rendes ember. De közülük néhányan mégiscsak kereskedelmi mennyiségű csomagolóanyagot hajigálnak a közös kukába, amitől az ürítés után félórával már tele is van. És délután hazajövünk, és ömlik a szemét a lábunk előtt. Nem tudom, ki teszi, de itt lakik velünk. És nem szállíttatja el a szemetét. Talán a boltok valamelyikéből küldik ide az összes papírt? A pizzástól jön a számolatlan mennyiségű pillepalack?

 De hiszen emennél vásárolok, amannál eszem. Kedves, rendes polgárok.

 Pedig ők azok. Ti vagytok azok, honfitársaim.

 

 Ti vagytok az én problémám, ti mind, akik úgy tesztek, mint ha a politika valami tőletek független dolog volna. Akik tisztességes kereskedőként áruljátok a verekedéshez használt eszközöket. Ti, akiknek a kutyái a járda közepére szarnak. Ti, akiktől Budapest kutyaszaros járdáin nem férnek el a gyalogosok (ti magatok sem, ha kiszálltok a kocsitokból).

 

 Ti, akik kerékpárosként elütitek a gyalogosokat a járdán.

 

 Ti vagytok az én problémám, ti, akik büszkén blicceltek a BKV járművein, azután fel vagytok háborodva, ha az ellenőr rajtakap. A BKV-t szidjátok és a polgármestert, és egy pillanatra sem jut eszetekbe, hogy ilyenkor talán illene csöndben maradni.

 

 És persze ti vagytok a politikusok is. A kerületi képviselő, aki a fejem fölött eladja a padlásteret, pontosan harmadannyiért, mint amennyiért nekünk, a ház tulajdonosainak nem adta. Itt lakik a közelben. Egy közértbe járunk.

 

 Ti vagytok az az országgyűlési képviselő is, aki felszólít, hogy ne fizessünk adót. Vajon ez után a kijelentése után is fel fogja venni az én adómból finanszírozott képviselői fizetését?

 

 Ti vagytok az én problémám, ti, akik egyre több szót mondtok ki, amit rendes ember nem mond, ti, akik viccesen cigányoztok és zsidóztok, ti, akik könnyedén rágalmaztok meg és tesztek tönkre tisztességben megőszült embereket. Hogy nem ti rágalmazzátok meg őket? És amikor pletykaként továbbadjátok a rágalmakat, mit csináltok?

 

 Ti vagytok az én problémám, akik nem takarítjátok el a házatok elől a koszt, ti, akik ott álltok azok mögött, akik ezen az elmúlt héten legalább százezer forintot vettek ki a zsebemből azzal, hogy lezuhant a majdani nyugdíjam alapjául szolgáló megtakarításaim értéke, és akik több százmillió forint közvetlen kárt okoztak abban a közvagyonban, amely az enyém is és a tietek is.

 És amelyből ti így vagy úgy, naponta loptok. Szégyelljétek magatokat. Nem tudom, hányan vagytok. De közületek mindazok, akikre a fenti felsorolásból akár csak egy bekezdés is illik, részesei annak a hazugságnak, amely a mostani válságba vitt.

 

 Hagyjátok abba.

 

 Fábri Péter

 író

 

 

 

Kedves Barátaim!

 

 Ez volt az elmúlt ötven év legnagyobb hazugsága és egyúttal stratégiája: mindenkit rákényszerí­teni arra, hogy egy kicsit korrumpálódjon: vigyél haza egy doboz rajzszöget, egy radírt, egy leselejtezett alkatrészt, hibás terméket – (amit, ahelyett, hogy nyíltan odaadtak volna újra­haszno­sításra, sutyiban, kacsintva nyomták a kezedbe barátilag, pedig különben esetleg a szemétdombra került volna.)

 Aztán amikor felháborodtál, hogy a főnök munkaidőben a beosztottakat a saját telkén dolgoztatja, és a cég számára megrendelt csempéből, festékből épül a nyaralója, vagy felismerted nála a vállalati herendi készletet, akkor megkaptad: mit akarsz, te meg a géppapírt vitted haza.

 Mindenkit, akit lehetett, megfélem­lítettek, korrumpáltak vagy kis tolvajjá tettek, hogy amikor ők elkövetik a nagy lopásokat, senki ne szólhasson.

 

 Most meg a kisvállalkozókat meg az alkalmazottakat nyomják óriási adókkal, miközben a milliárdos nagyvállalkozók adókedvezményeket kapnak, munkahelyteremtő támogatá­sokat vesznek föl, és persze a zsíros üzletekért egyúttal kenő­pénzeket fizetnek azoknak, akik bennünket vádolnak korrupcióval.

 

 Nehogy már bedőljetek ennek a pofátlan dumának!

 

WS

Kedves Barátaim,

 

 Habár még csak az ötvenes éveimet taposom, így az IGAZI korrupció éveiben még kisiskolás voltam, meg kell mondanom, hogy nem volt stratégia mindenkit rákényszeríteni arra, hogy egy kicsit korrumpálód­jon. Az emberek maguktól jöttek rá, hogy a rendszer lehetővé teszi a korrupciót, mi több, a korrupció maga szüli a korrupciót, és korrupcióval sokkal többet el lehet érni, mint a korrupció nélkül. Félreértés ne essék, nem a múlt rendszer akarom védeni (amelyben azonban voltak olyan elemek, amelyet kár volt lerombolni ill. tönkre­tenni: pl. csak egy 'icipici csip-csup ügy' : a mezőgazdaság, a TSZ­-ek és az állami gazdaságok stb.) Nem hiszem, hogy egy radírt, vagy akár egy fél hűtőgépet is felajánlott a főnök vagy kolléga, hogy ugyan már vidd haza. Láttad, hogy a másik ezt csinálja és vagy utánoztad, vagy az erkölcsi érzéked nem engedte meg, hogy utánozzad. Nagyon sokan voltak persze, akik utánozták, de az sem igaz, hogy 'Mindenkit kis tolvajjá tettek'. Ezt visszautasítom mind magam, mint a családom. élő és eltávozott felmenői nevében is.

 

 WS, állításaid egy részével mindazonáltal egyet lehet érteni.

 

I

 

 

 

Kedves Levelezőtársak!

 

 Azért egy kicsit vitába szállnék ezzel az I,-vel is:

 

 1. „'Mindenkit kis tolvajjá tettek’. Ezt visszautasítom mind magam, mint a családom élő és eltávozott felmenői nevében is.”

 Azért megkérdezném: sose telefonáltál a munkahelyedről haza? (Ma már korszerűen az APEH eleve TB-járulékot szed a vállalati telefon­számlák után, vagy tételes telefon­kimutatást kér). A vállalati golyós­tollat mindig csak hivatalos célra használtad, vagy néha mégis elfelej­tettél a magán­feljegyzéshez tollat cserélni? Nem firkáltál össze soha egyetlen üres lapot sem a hivatal­ban? A kockás füzetet/papírt, amit havi ellátmányként kaptál kéretlenül is, csak vállalati célra használtad? Külföldi kiküldetésnél arra a napra nem vetted fel a teljes napidíjat, amikor vendéglátóid este vacsorázni vittek? (Igaz, hogy a napidíj olyan kevés volt, hogy napi egyszer sem tudtál volna egy étteremben megebédelni belőle, de mégis...).

 

 2. "Ti ugyanis nem szoktátok bevallani. Nemcsak az igazságot, de az adót sem szeretitek bevallani. Pontosabban az adóalapot. Márpedig mi más volna az adóalap, mint az igazság egy fajtája? De ti elfogadjátok, ha azt mondják nektek, hogy csak számla nélkül kapjátok meg, ami jár, és elfogadjátok a szerelőtől, ha azt mondja, számla nélkül olcsóbb lesz. Hogy ilyenkor a szerelő becsapja az alkalmazóját, és ti a szerelővel együtt az adóhatóságot, ez valahogy nem szokott erkölcsi felháborodást okozni a lelketekben. "

 

Honnan veszi? Számtalan emberről tudok, aki felháborodik, jómagam is így vagyok ezzel. Számlát is szoktam kérni - és felháborít, ha megkérdezik, kérek-e számlát. De jól emlékszem még arra a próbálkozásra, amikor az otthon, hétvégén végzett barkácsoló tevékenységemet, az unokámra való vigyázást is meg akarták adóztatni, mondván, hogy ezzel adóköteles tevékenységet végzek/váltok ki (Lehet, hogy hamarosan ismét felmerül ez az ötlet kormányzati körökben). Alkalmazottként egyébként sincs módom egyetlen fillér jövedelmet sem nem bevallani.

 

 Viszont naponta kapom az ajánlatokat a bankomtól, nagyvállalatoktól levélben, interneten, stb. hogy hogyan kerülhetem el legális jövedelmem egyébként többszörös megadóztatását

 (- adózom a megkeresett jövedelmem után SZJA-t

 - az adózott jövedelmemből vásárolt árú után 20 % ÁFÁT fizetek

 - A betéti kamat után 20% kamatadót fizetek

 - az adózott jövedelmemből, ÁFÁsan vásárolt építési anyagból épített ingatlanom után ingatlanadót, ha eladom, jövedelmi adót fizetek

 - ha meghalok, örököseim örökö­södési adót fizetnek, majd a meg­szer­zett ingatlan után ingatlan­adót...):

 

 Tehát,

 - ha befizetem a bankomba ilyen-olyan számlára idejében, az állam (azaz én) visszatérít 30 százalékot, max. 130.000 forintot, igaz, 3 évig nem láthatom viszont a pénzemet

 - ha lakásalapba (Fifika Lakáskassza) fizetem be, ismét az állam (azaz én) járul hozzá x százalékkal (a bank nem fizet egy fityinget sem, de az állam (azaz én) a fejőstehén igen

 - ha megfelelően fektetem be, kibújhatok a kamatadó alól,

 - stb. sorolhatnám.

 

 Persze, ha vállalkozó lennék, akkor rengeteg kiadást eleve leírhatnék költségként az adóalapomból. Különösen, ha nagyvállalat, nemzetközi. Akkor millió kft-be szervezhetném ki a résztevékeny­ségeimet, amelyeknek fizetett munkadíjak költségként jelentkeznek nálam, csökkentve az adóalapomat. A munkabér-kiadások alacsonyan tartva, TB járulék nuku. A kft-knek meg nincs nyereségük, mert minden bevételt kifizetnek munkabérként, tehát ők meg adót nem fizetnek. Hát, még ha egy kis off-shore-ral is megkeverem. De ez nem lopás. Ez tisztességes és törvényes. Mi az hogy! Nagyon is!

 

 Ja, és még egy: A tüntetők túlnyomó többsége a nyugdíjas és az alkalmazotti (és/vagy (leendő) munkanélküli) rétegből került ki, szemmel láthatólag. Akiknek - hozzám hasonlóan esélye sincs jövedelme eltitkolására.

 

 3. "Ti vagytok az én problémám, mert ti akkor mentek az utcára, amikor valaki véget akar vetni ezeknek a mindennapi hazugságoknak. És saját magán kezdi."

 

Ez megint egy ordas hazugság (vagy szakmai vakság). Formálisan sem igaz az állítás, mert a hazugságokat mindig per "mi", az elegem volt meg per "én" adta elő. Tehát közös hazugságokról beszélt, amelyektől íme, most elhatárolódik (pedig amelyeknek pedig kiagyalója és végrehajtója is ő és baráti köre volt, a párttagok csak felsorakoztak mögé, mert hittek benne, a Vezérben, hogy győzelemre viszi a harcot a gyűlölt (mert meggyűlöltették velük) Orbán ellen). Gyurcsány ugyanis csak a már lejárt szavatosságú, már büdösödő hazugságoknak akart végét vetni - mert kezdtek a szekrényből kiesni. Azóta új, friss hazugságok­kal lát el bennünket nap-mint-nap, amikor igazságosságról meg konvergenciáról papol. Szó sincs ezekről. A társadalmi szolidaritás erősítése és az arra való építés helyett az egyes társadalmi rétegek egymás ellen való uszítására alapozza legújabbkori politikáját, a konvergencia pedig valójában végleges leszakadást jelent az EU-tól. Menetelünk egy délamerikai banánköztársaságba oltott afro-balkáni diktatúra felé.

 

 4. "Vajon a Kossuth téri tüntetők közül hányan fizetik be korrektül az egészségügyi járulékukat? De azért ingyenes egészségügy, az ugye, legyen?"

 

Újabb ordas hazugság, kétszeresen is:

a). Az "ingyenes egészségügy" sohasem volt ingyenes, hiszen a társadalombiztosítási befizetésekre támaszkodó kollektív kockázati-biztosítás, ilyetén való emlegetése tehát eleve szándékos félrevezetés, ugyanúgy, mint az "eltartott" nyugdíjasok. Egész életünkben fizettük/fizetjük a járulékot - mértékét nyilván népegészségügyi statisztikákkal alapozták meg -, és cserébe elvárjuk, ha ne adj isten, bajunk esik, akkor támogasson minket. Olyan, mint a kötelező felelősségbiztosítás az autóknál. A befizetés időtartama a kereső­képes­ség idejével egyezik meg, azaz nyugdíjból már nem kell fizetni - jelenleg. Ezt csak színezte az egészségügyben kialakult igazságtalan bérviszonyok kompenzációjára (kollektív bűntudat eredményeképp) kialakult hálapénz, aminek kialakulásában egyébként a sajtónak nem kis része volt, mert akkor vált igazán általánossá, amikor a sajtóban elkezdték feszegetni. Addig sokan nem is tudtak róla, hogy létezik, de - tegyük hozzá - az akkori kereseti viszonyok nem is tették lehetővé, hogy - néhányak kivételével - ilyent fizessünk. Ráadásul, az "átkosban" 100%-os volt a foglalkoztatottság, tehát mindenki után befizették a járulékot.

 

 b). Eleve inszinuál, a Kossuth-téri tüntetőket azzal gyanúsítja, hogy nem fizették be a TB-t. A kérdés itt tehát állítás, jóllehet a tüntetők szemmel láthatóan a társadalmi középrétegekből kerülnek ki (az írás szerint csalásra hajlamos szellemi szabadfoglal­kozásúak, újságírók, tv-sztárok csak elvétve fordultak elő köztük).

 

 5."Elhitetitek magatokkal, hogy a lopás nem lopás, pedig az. És a szellemi tulajdon ellopása (amely, jobb, ha tudjátok, köztörvényes bűncselekmény) a tárgyi tulajdon ellopásának előszobája."

 

 A tüntetők között - látható jövedelmi viszonyaikból és életkorukból következően is -elhanyagolható a számítógép és internet-felhasználók száma. Persze ezt az, aki a tüntetéseket csak az RTL-Klub adásaiból látta, nem tudhatja (legyünk jóhiszeműek).

 

 6. "Apropó, autók. Autótulajdonosként a közös térből lopjátok el azt is, ami nem jár nektek."

 

 Hülyeség, vagy inkább szélsőségesen és célzatosan demagóg állítás. Emberként is a közös térből töltünk ki egy részt, a szerző szerint ellopjuk. Majd visszaadjuk, ha a föld alá kerülünk. Nyilván alig várja ezt, hogy neki meg a kerékpárjának több lopott tér jusson (kerékpárja tőlünk, gyalogosoktól lopja el a teret). Ha viszont a fegyelmezetlen, agresszív autósokról beszél, azok nem teret lopnak, hanem (nemcsak autósként, hanem egyébként sem) nem törődnek a másikkal, csak saját önmegvalósításukkal. Az ilyenek állnak fel úgy a gyalog­járdára, hogy el sem lehet menni mellettük, parkolnak le másodikként vagy harmadikként a járda mellett úgy, hogy a tömött busz kénytelen hosszú perceket vesztegelni, stb. De ezeknek megint eszük ágában sincs Gyurcsány hazugságai ellen ágálni, inkább mintát vesznek róla, hogyan csináltathatják meg saját uszodá­jukat állami pénzből. És ők szaszerolják ki, hogyan vehetik meg a közeli hegycsúcsot, hogy ott saját villát építsenek - ellopva előlünk a kilátás lehetőségét is.

 

 

 7. "Ti vagytok az én problémám, akik nem takarítjátok el a házatok elől a koszt, ti, akik ott álltok azok mögött, akik ezen az elmúlt héten legalább százezer forintot vettek ki a zsebemből azzal, hogy lezuhant a majdani nyugdíjam alapjául szolgáló megtakarításaim értéke, és akik több százmillió forint közvetlen kárt okoztak abban a közvagyonban, amely az enyém is és a tietek is."

 

Már megint összehord hetet-havat.

 a.) Mindenki söpörjön a saját háza előtt. Lehet, hogy szomszédainak egészségi állapota az utóbbi időben romlott meg annyira, hogy erre már nem képesek (jó, hogy nem kaptak infarktust a Gyurcsány-beszédtől és újabban a csomagjától), de az is lehet, hogy azon újgazdagok közé tartoznak, akik ilyesfajta köteles­ségről nem is hallottak még. Egy-két nemzedék, és megtanulják. Türelem. Ausztrália is fegyenctelepként kezdte, és mára hogy kikupálódott.

 

 b.) Ami a megtakarításait és annak értékcsökkenését illeti: a forint árfolyama azidőtájt 1-2 százalékot romlott (270-ről 276-ra). Ez azt jelenti, hogy az ő megtakarí­tásai 5-10 millió forint között mozoghatnak. Azóta a forintárfolyam lement 259-re, ami az eredetihez képest 3,5 százalék javulás, tehát jelenleg a nyeresége 150 ezer forint a százezres veszteség helyett. Vesztesége tehát átmeneti volt csak.

 

Viszont, a tüntetők azon kormány ellen tüntettek, amely az elmúlt 4 év alatt - pusztán azért, hogy hatalmát 4 évvel meghosszab­bíthassa (a szabad lopást tovább folytathassa), Magyarország adósságállományát akkora összeggel növelte, ami minden egyes lakosra kb. 2 millió forint terhet ró, beleértve a csecsemőket is. Ez nem is múlik el magától, fizethetjük a kamatait, amíg élünk. Ha Péter barátunk családos ember, könnyen lehet, hogy egy fityingje sincs már, amit ne terhelne államadósság.

 

Ami meg a közvagyonban okozott kárt illeti, ennél jóval többet puffogtattak el augusztus 20-án, a nagy vihar idején, a semmibe, mert nézni nem nagyon tudta akkor senki sem, de október 23-án is, a rendőrség által körülzárt Kossuth téren. És ennél az anyagi kárnál sokkal nagyobb az emberekben, a társadalomban okozott testi-lelki kár.

 

WS