Pozsár Jánosné
beszéde, amely mintegy 60 asszony + 10 rendező előtt hangzott el nov 11-én 12.30-kor az FVM árkádai alatt


Kedves sorstársaim, kedves barátaim!
      

Véget értek az 56-os megemlékezések. A gyász azonban maradt, az anyák gyásza, akik elvesztették fiaikat, lányaikat. Elvesztette Mansfeld Pétert az édesanyja, elvesztette Tóth Ilonát az édesanyja. Megölték őket. Tervszerűen, hidegvérrel, emberhez méltatlan egykedvűséggel. Mert ellenségek voltak - mondták azok.


A bűnük az volt, hogy saját hazájukban szerették a hazájukat. Hát ezért. Gyilkosaikból közjogi méltóságok lettek! Sokan vagyunk ma itt, akiknek szintén megölték fiaikat. Békeidőben, sorkatonai szolgálat alatt.

Megölték Őket tervszerűen, hidegvérrel, emberhez méltatlan egykedvűséggel. Gyilkosaik ma is köztünk vannak.

Én ma itt azt állítom, hogy mindkét esetben a kommunista embertelensége, aljassága, ateizmusából következő erkölcstelensége gyilkolta le fiatal lelkeinket, és az ördögi elvtársi, egyébként elvtelen összefonódás tette lehetővé, hogy a gyilkosok tovább éljenek és pusztíthassanak évtizedeken át.

Itt vannak közöttünk még mindig azok, akik kivégezték, akik megölték fiainkat, és akik megaláztak bennünket, annak ellenére, hogy állítólag már más a rendszer, hogy állítólag már demokrácia van.

Ma véresre verik fiainkat, akiknek nem tetszik a kormány, kilövik a szemüket, szétverik a fejüket, összetörik a bordáikat, és teszik mindezt féktelen gyűlölettel.

Én ma itt azt mondom, hogy ez egyenes folytatása mindannak, amit Lenin elvtárs elindított, és aminek jelenleg az MSZP a Magyarországi helytartója.

A kommunista, az kommunista. Kommunista kutyából nem lesz toleráns és szolidáris szalonna. Ez nem csak egy ordas, agyament eszmerendszer, hanem egy keret is arra, hogy abban embertelen, lelketlen, erkölcstelen és köztörvényes bűnözők tomboljanak.

Olyanok, mint Sztálin, Rákosi és Gyurcsány. A bennük kialakult diktatórikus szellem nem tűri az ellentmondást, aki ellenük van az nem más, mint fasiszta csőcselék, ezt mondta 56-ban Gerő, ezt mondja napjainkban Vadai. Vadai és Gerő egykutya, nincs különbség közöttük attól, hogy másként határozzák meg magukat.

Miért is haltak meg gyermekeink?

Úgy gondolom azért, mert egy másik kaszt tagjai voltak - hazaszeretők, becsületes egyszerű és naiv emberek, Magyarok, és nem a kommunista felsőbbrendű, és törvényen felül álló magyarellenes, nemzetrontó kaszthoz tartoztak.

Emlékezzenek kedves egybegyűltek arra, hogy miként is jellemezték a kommunisták a múlt rendszerben azokat, akik a rendszer ellen szólni mertek? Emlékeznek? Ezek a "nép ellenségei" voltak. Ellenség, akit Recskre lehet száműzni úgy, hogy még a nevétől is megfosztják, ellenség, akit fel lehet kötni, akit kínvallatásnak lehet alávetni.

Ma Magyarország az EU tagja, olyan mértékben randalírozni mégsem lehet, mint a múltban, de a mi mai "kedves kommunista barátaink" ugyanúgy ellenségnek tekintenek mindenkit, aki nem a felsőbbrendű kaszthoz, azaz hozzájuk tartozik.

Így lesz a békés tiltakozókból fasiszta csőcselék, magyar horda, majd rendőrterror áldozata.

Tudomásul kell venni egyszer és mindenkorra, hogy a mai magyarországi kommunisták semmiben sem különböznek elődeiktől, ugyanaz a velejéig romlott banda, akik mindig is uralkodtak rajtunk. De még tovább megyek. Az MSZP ebből adódóan nem párt, hanem egy pártnak álcázott bűnszövetkezet, amellyel nem is lehet parlamenti keretek között együttműködni.

Fényesen bizonyította ezt az a tény, hogy nincs parlamenti mód egy hazug pszichopata miniszterelnök elzavarására, és az is, hogy az MSZP bűnszövetkezethez hasonló módon- egyhangúlag a hazugság mellé állt.

Hol is lehet akkor kifejezni a véleményt, demokratikusan, hol is lehet akkor politizálni napjainkban, amikor a parlament kommunista szavazógéppé vált? Csak az utcán. Nincs más lehetőség, ugye Dávid Ibolya?

Ma már világos számomra, hogy Magyarországon immár 61 éve lelketlen, erkölcstelen bűnözők vannak hatalmon, randalíroznak, bomlasztják a magyarságot, sarcolják a népet, törvényen felül állnak.

A 61 év során ámokfutásuk büntetlenül maradt, még akkor is, amikor nyilvánvaló gyilkosságokat követtek el. Mi, az alsóbb kaszt tagjai, mindezt eltűrtük és eltűrjük, rabszolgaként szolgáljuk a felsőbb kasztot, milliárdosokká teszzük őket, hagyjuk, hogy eladják hazánkat, hagyjuk, hogy éhen­veszejtsenek bennünket, sőt, még azt is el kellett tűrnünk, hogy fiainkat is elvették tőlünk.

Én elvesztettem szeretett fiamat, Tóth Ilonát is elvesztette az édesanyja. Ismétlem: nincs különbség. Mert mit is művelt a felsőbb kaszt igazságszolgáltatása. Igazságot számunkra nem szolgáltattak, immár 16 éve. Azonban megcsúfoltak, kinevettek bennünket, cinikus hangon beszéltek velünk, velünk, akik a legdrágábbat, gyermekünket vesztettük el.

Ugyanaz a hangnem, mint az 56-os börtönökben, mint Recsken, ahol röhögve mondták meg az embereknek, hogy innen már élve nem szabadulnak. Ma az összevert fideszes parlamenti képviselőt neveti ki a mindenki felett álló hatalom. Azt a szót, hogy "überalles" hallottuk már, és nem kérünk belőle.

Gyermekeink feltételezett gyilkosai egy-egy évet kaptak, és lehet, hogy le se töltötték. Ma pedig másfél évre ítélik azt, akinek nem tetszik a hazugság, és felemeli szavát a felsőbb kaszt ellen.

A gyilkos eszme, ma alattomos, ravasz és aljas lopakodással vesz el tőlünk mindent, ami szent: szeretteinket, életünket, hazánkat. Kettős mércével mérnek, hiszen nem is járhat azonos elbírálás különböző kasztokhoz tartozó embereknek. Így aztán instabillá vált a társadalom, hiszen egy társadalom annál erősebb, minél kevésbé működik benne a kettős mérce, minél nagyobb benne a tolerancia és szolidaritás. Vagyis mindaz, ami kommunistától nem várható el. Az a véleményem, hogy ma Magyarországon nincs demokrácia, hiszen a demokrácia maga a tolerancia, kommunistának viszont ilyen tulajdonsága nincs és nem is volt soha.

Gyermekeink, akik nincsenek már velünk, egyértelműen a kommunizmus áldozatai. Mi lesz azonban élő gyermekeink sorsa? Vajon meddig kell még tétlenül néznünk, hogy gyermekeinknek nincs hazájuk, nincs jövőjük, nincs sem anyagi sem erkölcsi biztonságuk, és, ha nem tetszik nekik az, hogy jövőjüket elveszik tőlük, akkor a kommunista kasztot kiszolgáló, randalírozó hatalom áldozataivá válhatnak?

Természetesen már változott a világ. Ma már elmehetnek Magyarországról azok, akiknek nem tetszik a rendszer, sőt erre maga a főkommunista Gyurcsány szólítja fel őket. Nesze neked konszolidált élet a hazában, elmehetsz idegennek, veheted a vándorbotot, és eggyel kevesebb gondjuk lesz a Gyurcsány, Lendvai, Vadai típusú életművészeknek.

Vajon mit tanulnak gyermekeink ma Magyarországon, ahol általánossá vált a hazugság, melynek élharcosa maga a miniszterelnök, aki még dicsekszik is vele? Hogy igazodhat el a mai hazug világban egy lelkileg és tárgyi tudásában is még képzetlen gyerek? Hol tanulja meg az egymás iránti felelős viselkedést, a szolidaritást, a toleranciát és ami a legfontosabb a hazaszeretetet, egyszóval a demokratikus viselkedést?

Vegyük már észre, hogy ez a randalírozó kormány nem csak anyagi javainktól foszt meg bennünket, hanem azáltal, hogy elveszi gyermekeink jövőjét, az egész nemzetet öli meg csírájában.

Ötven év múlva talán már egyikünk sem, fog élni közülünk, akik itt vagyunk. Kikből fog állni akkor Magyarország? Mi lesz az ideájuk akkorra már nagyapává vált gyermekeinknek, mit fognak átadni unokáiknak? Mivé fejlődik hazánk egy ilyen alapos lélekirtás következtében? Milyenek lesznek azok, akiktől elveszik történelmüket, történelmi ereklyéiket, múltjukat, amire építhetnek?

Gyökértelen senkiházik tenyésztését végzi a kommunista kaszt. Ez a jó nekik, hiszen ezáltal nőhet a mameluk, agymosott szavazótábor, az RTL idióták tömege.

Én nem ezt akarom! Én boldog, erős hazát, magas-szintű erkölcsiségű, kiegyensúlyozott toleráns és szolidáris társadalmat álmodok gyermekeinknek.

Világos számomra azonban, hogy amíg ez a magát felsőbbrendűnek kinevező kommunista csőcselék fog uralkodni, a hazugság, az acsarkodás, az erkölcstelenség lesz az uralkodó, olyan légkört teremtve, amelyben nem lehet élni.

Akárhogy számolom, csak három lehetőségünk van. Egyik az öngyilkosság, a másik a menekülés, a harmadik pedig, hogy erőnk minden megfeszítésével elzavarjuk a kormányt, és elérjük, hogy a begyöpösödött ortodox kommunizmus írmagja is eltűnjön hazánkból.

Természetesen csak ez az utóbbi út járható. Nehéz út Az ellenfél erős, túl sok az agymosott ember, de tudomásul kell vennünk, hogy csak és csakis a kommunizmus végső pusztulása adhat teret gyermekeink élhető jövőjének hazánkban.

Bennünket, a száz sebből vérző, gyászoló anyákat ők legyőzni nem tudják. Büszkék vagyunk magyar fiainkra, lányainkra, az 56-os hős fiatalokra, hős, elveszített gyermekeinkre. Erőt mi belőlük merítünk.

A kommunizmusnak vége kell, hogy legyen, lejárt a lemez, az utolsó akkordok hallatszanak. Mai utolsó helytartóik, itt a hazánkban már megint az utolsó csatlósok. Magyarország nehéz keresztje ez. Mindig itt vannak a megbukott rendszerek utolsó bástyái. Dülöngél már ez a bástya. Némelyikünket maga alá temette, temeti, de a jövő reményteli kell, hogy legyen.

Remélem, hogy a jövő generációja egyszer végre boldog hazában élhet majd.

Úgy legyen.